A természetben eltöltött idő, az állatok ellátása mindig is a gyógyítás eszköze volt. A középkori börtönök, kórházak, kolostorok szerves része volt a konyha-, gyógynövény és virágos kert, az állatok. A szükséges élelem megtermelése mellett azonban már akkor is kikapcsolódást, megnyugvást jelentett a szabadban végzett munka.
Az 1350-és évekből származnak az első feljegyzések, melyek a Green Care irányzat előfutárainak tekinthetőek. Egy flamand kisvárosban, Geelben St. Dyhma a pszichés betegek zarándokhelye volt. Amikor már annyi zarándok érkezett a városkába, hogy az e célra épült kolostor hálótermei nem tudták őket elszállásolni, a helyi farmerek megnyitottak a zarándokok előtt gazdálkodásuk kapuit. Mar a középkorban több ezer embert képes volt befogadni ez az Antwerpen melletti kisváros.
A XIX. században, a modern pszichiátria megalapításánál Geel példaként szolgált a családi, szociális pszichiátriai irányzat számára. A XX. század elején a 16 ezer lakost számláló kisváros több mint 4000 „bentlakásos vendéget” látott el – ugyanis a „beteg” szót már a középkor óta kerülték. Hihetetlen módon több mint 700 éve töretlenül maradt fenn a hagyomány, Geelben a helyi farmerek meg ma is fogadnak pszichés problémákkal küzdő embereket.
A mai értelemben vett Care Farmok az I. világháború után jelentek meg. A háború sújtotta Európában sorra alakultak a terápiás közösségek, ahol természet közeliséget, harmóniát és társakat tudtak nyújtani az odaérkezett embereknek.
1939-ben jött létre a Camphill Mozgalom a skóciai Aberdeenben, dr. Karl König gyermekorvos, gyógypedagógus vezetésével. König a mozgalmat Rudolf Steiner antropozófiájára alapozta. Mozgalmuk lényege az volt, hogy fogyatékos gyerekek egészséges emberekkel családtagként éljenek együtt, munkájukkal részt vállalva a közösség fenntartásában. A sérült gyerekek közösségi ellátását önkéntes orvosok, pszichológusok, terapeuták, gyógypedagógusok segítették. Mára a Camphill Mozgalom nemzetközi hálózattá vált, világszerte közel 100 közösség található 20 országban.
Az 1980-as években új lendületet kapott a Care Farm mozgalom, és azóta is dinamikusan fejlődik. Az Egyesült Királyságban és Skandináviában is növekszik a Care Farmok száma. Létrejöttüknek két formája is megtálalható: Vagy egy mar létező szociális intézmény kezd bele a gazdálkodásba, állattartásba terápiás céllal, vagy egy gazdaság nyitja meg kapuit fiatalkorú vagy felnőtt kliensek előtt. A természet spontán gyógyító hatását terapeuták, pszichológusok, orvosok segítségével mélyítik el. Tehát nemcsak a természet „beszél“ önmagáért, nincs a kliensekre bízva, hogy megértik-e az üzenetet vagy nem, hanem reflexió és útmutatások során igyekszenek a szakemberek tartós változást elérni a kliensek viselkedésében.
A Care Farmok célcsoportja nagyon sokrétű. Szerepel köztük tanulási zavarokkal, mentális nehézséggel küzdők, autisták, motiválatlan fiatalok, akik nem tudnak a hagyományos iskolai körülmények között teljesíteni. Sikerrel használják demens betegeknél, illetve egyre gyakrabban alkalmazzák a természettől elszakadt, városi, kiégett embereknél. Még alkohol és drogfüggő fiatalokat és felnőtteket is fogadnak.
Személyre szabott terápia zajlik a Care Farmokon, melynek fő célja az „empowerment”, a saját képességek és erősségek felfedezése. A személyiség megerősítése a következő lépeseken keresztül valósul meg:
• természethez való kötődés
• csapatmunka
• értelmes és valós munka
• napi rutin
A gyógyulás egyik alappillére, hogy a kliens a társadalom számára értéket teremtő folyamatba tud bekapcsolódni és ezáltal egy olyan közösség részévé válik, ahol a csoportmunka, a megosztott felelősség, a kötött napi rutin és a közös tanulás alapvető érteket jelentenek.
A Care Farmok és a hozzájuk hasonló, a természet és a gazdálkodás erejével gyógyító módszerek számos kritikának is ki vannak téve. Orvosok, a hagyományos iskolát képviselő pszichológusok nem tartják eléggé tudományosan meglapozottnak és bizonyítottnak. Ezért 2017-ben Svédországban Walter Osika és Cecilia Stenfors, a stockholmi Karolina Institute kutatói, elvégeztek egy híressé vált 72 órás kísérletet. Céljuk a svéd természet, állatvilág gyógyító erejének népszerűsítése, a hagyományos svéd természetszeretetet terjesztése volt.
Svédország nyugati partjainál, a Henriksholm szigeten, 5 ember a természetben töltött 72 órát egy „üvegkalitkában”, egy üvegből készült házban. Mindannyian a világ legstresszesebb foglalkozásainak a képviselői voltak. Volt közöttük francia taxisofőr, német rendőr, brit műsorvezető. A hagyományos svéd szabadidős tevékenységeket kellett űzniük 3 napon keresztül: úsztak, horgásztak, grilleztek.
Minőségi és mennyiségi méréseket kombináltak, hogy összehasonlítható képet kapjanak a kliensek jóllétéről. A méréseket érkezéskor és a 72 óra elteltével végezték el. Vérnyomást, pulzust ellenőriztek, önértékelési tesztet töltettek ki, amelyben a jóllétet és a kliens természettel való kapcsolatát mérték. Használtak kreativitást és problémamegoldó képességüket mérő tesztet is. Minden este naplót írtak a kísérlet résztvevői.
A kutatók 72 óra után szignifikáns javulást tapasztaltak a vérnyomás és a pulzusszám esetében. A jóllét érzése egy 1-4 skálán 3,2-ről 3,8-ra, a természettel való kapcsolat az 1-7-és skálán 2,6-ról 5,6-ra nőtt. A klasszikus asszociációs kreativitás teszt alapján nőtt a kreativitás, a páciensek stressz szintje csökkent.
A kutatásvezető Walter Osika így kommentálta az eredményeket: “Nagyon meglepődtem az eredményeken. Az eredmények is azt mutatják, hogy a svéd »ki a természetbe« életmód nagyon rövid idő alatt javíthatja az emberek jóllét érzését. 70%-os csökkenést tapasztaltunk a résztvevők stressz-szintjében, és ez igen figyelemre méltó eredmény.” (https://visitsweden.com/72hcabin-results/ About the 72 hour Cabin case study and the result)