Az izlandi lovat Magyarországon olykor tévesen póninak szokták nevezni, de valójában kisló. Az Izlandon uralkodó zord életkörülmények – hideg, állandó viharos szelek, gyér takarmány – következtében lettek ilyen kicsik. Marmagasságuk 135 és 145 cm között van. Izlandon és az egész világon is felnőttek és gyerekek egyaránt lovagolják ezt a fajtát, tehát nem gyerekeknek tenyésztett pónilóról van szó.
Izlandon ez az egy fajta ló él, mivel több, mint 1000 éve ló nem léphetett be a szigetre. A terepviszonyok a XX. század közepéig lehetetlenné tették az úthálózat kiépítését, ezért a lovak látták el az összes szállítási feladatot, az építési anyagoktól a halottak temetőbe kíséréséig. Nagy fizikai erejük hihetetlen nyugalommal, empátiával és intelligenciával párosul. Különleges adottságaik miatt nagyon értékesek, Európában gyakran használják őket terápiás célokra.

Moskjona kivételével lovaink mind nálunk születtek, mi neveltük őket a kezdetektől fogva, mi lovagoltuk be őket. Gyermekeim csecsemőként a lovak lábába kapaszkodva álltak fel, akik különösen ügyeltek a kis csúszó-mászó simabőrű teremtményekre. A hozzánk ellátogató gyerekek és felnőttek nagyon hamar bizalmat nyernek lovainkhoz még akkor is, ha eleinte alig mertek megközelíteni egy ekkora állatot. Felnőtt vendégek esetében is gyakran előny, hogy nem egy létra magasságú élőlényre kell felkapaszkodni.

Moskjona vom Eichenhof

Thor

Szilaj