Élménypedagógia.com

élménypedagógia
1 / 4
élménypedagógia
2 / 4
élménypedagógia
3 / 4
élménypedagógia
4 / 4
élménypedagógia

Az élménypedagógia egyik pedagógiai-filozófiai alappillére a tapasztalat alapú oktatás. E megközelítés szerint azok az információk, melyeket a gyerekek (vagy akár a felnőttek) kizárólag csak hallanak, azok az egyik fülükön be, a másikon ki… Vagyis nem sok értelme van. Valószínűleg evvel minden gyakorló pedagógus egyetért, aki próbált már egy osztálynyi gyereknek valamit kizárólagosan egy információs csatornán keresztül – pl. hallás –megtanítani. A kudarc garantált.

Ha már két csatornán keresztül kommunikál a tanár, pl. magyarázat és szemléltető ábra segítségével, akkor a helyzet már egyel jobb, de még mindig nem igazán kielégítő.

A tapasztalat alapú oktatás ezzel szemben az „add a kezébe, próbálja ki, hallgassa meg, szagolja meg, tapasztalja meg maga” módszerét állítja előtérbe, melyben a saját kísérletek esetleges kudarca is fontos tapasztalat. A diák nem kész megoldásokat kap, hanem saját próbálkozásain keresztül oldja meg az adott feladatot – és gyakran nem egyedül, hanem csoportosan.

élménypedagógia

A tanulás szociális oldala szintén alapvető elem. Közös problémamegoldás során a tanulók nemcsak a szociális kompetenciáikat bővítik, hanem ismeretanyagaikat is. Méghozzá olyan mértékben és mélységben képesek egymástól tanulni a gyerekek és serdülők, amelyet a legcsodálatosabb felnőtt pedagógus sem lenne képes elérni. Kölcsönösen profitálnak a közös tanulási szituációból: Egy probléma közös megoldásának élménye után mind a kérdező, mind a magyarázó fél többet tud majd nemcsak az adott témakörben, hanem az emberi kölcsönhatásokról is. A peer group szocializációs és tudásanyag-terjesztő pozitív hatásait a mai magyar oktatás óriási mértékben kiaknázatlanul hagyja.

élménypedagógia

A tapasztalat alapú oktatás és az élménypedagógia további közös eleme a természet pedagógiai kincstára. A tantermek elméleti oktatását ki kell egészíteni a természetben szerzett közvetlen tapasztalatokkal: Egy közös túra során az élővilág tanulmányozásával, a saját testi erő kipróbálásával, a testi-lelki állóképesség növelésével, az ember és természet kölcsönhatásának megtapasztalásával. A lehetőségek tárháza végtelen. A mai városban, iskolapadban felnövő gyerekek nem ismerik a szabadban eltöltött napok és éjszakák izgalmait, saját erejük határait, de még saját erősségeiket és félelmeiket sem. A természet élménypedagógiai tárháza ezekre a valós fogyatékosságokra (is) választ tud adni.

Az iskolai keretek közti tanulásnak több évszázados kritikája létezik, mellyel a saját élményeken keresztül történő tanulást állítják szembe a reformpedagógusok. Csak néhány ismert nevet említsünk meg:

Johann Amos Comenius (1592-1670), Jean-Jacques Rousseau (1712-1778), Johann Heinrich Pestalozzi (1746-1827), Henry David Thoreau (1817-1862), Wilhelm Dilthey (1833-1911), William James (1842-1910), Georg Kerschensteiner (1854-1932), Robert Baden Powell (1857-1941), Rudolf Steiner (1861-1925), Hermann Lietz (1868-1919), Maria Montessori (1870-1952), Jean Piaget (1896–1980), Ruth Cohn (1912-2010).

élménypedagógia

Az élménypedagógia szűkebb értelemben vett alapítója Kurt Hahn (1886-1974). A különböző irányzatok némelyikében a természet önmagáért beszél: The mountains speak for themselves. Nincs szükség tolmácsra, mesterségesen előállított helyzetekre vagy az élmények laposra beszélésére. Egy másik irányzat, metaforikus irányzatnak is nevezik, az élmények irányított pedagógiai célú felhasználására törekszik. Az élmény-pedagógus a csoporttal együttműködve előre kitervelt tanulási célokat tűz ki, kiválasztják a megfelelő környezetet és gyakorlatokat, majd a szerzett tapasztalatokat elemzik.

Az élménypedagógia a következő alapelvekből építkezik:

élménypedagógia

És végül, de nem utolsó sorban tisztázzuk az egyik legfontosabb fogalmat: Mi is az az élmény? Az élmény pszichológiai-filozófiai definíció szerint olyan helyzet vagy tapasztalat, mely kiválik a mindennapokból, azoktól markánsan különbözik. Alapvető jellemzője a különlegesség, szokatlanság, meglepőség, váratlanság – a kihívás. A mindennapi rutinok, bevett cselekvésmódok, szemléletek egy valódi „élmény” megtapasztalásánál hatályon kívül helyeződnek, egyszerűen nem működnek. Mondjuk hiába olvastam már többször, hogy hogyan kell tüzet gyújtani, vagy megnézhettem akár youtube-on is, de amíg nem kényszerülök rá magam, mert fázom és meg kell szárítani a ruháimat, addig a szükség uralma, a hideg, az éhség, a fáradtság, az együttműködés szükségessége mind csak üres frázis az életemben. Rendkívüli helyzetekben rendkívüli erőkre bukkanunk fel önmagunkban, olyan oldalaink tárulkoznak fel előttünk, melyekről előtte nem is tudtunk. Ezek az élmények beépülnek a mindennapjainkba, megváltoztatják az önmagunkról és másokról alkotott képet, revideálják előítéleteinket. Az élménypedagógus feladata, hogy hidat építsen a mindennapi rutinok és a szokatlan között, megakadályozva a különleges tapasztalás elillanását.